Szintet lépünk! Tarts velünk! Jelentkezz MENTORnak!

Két éve dolgozunk a perei gyerekekkel és idén szeretnénk hatékonyabbá tenni a munkánkat. Minden iskolás gyerek mentort kap, aki figyel rá és arra, hogy milyen segítségre van szüksége az iskolai előrehaladáshoz. A mentorok egy folyamatosan fejlődő, dinamikus, struktúrával rendelkező folyamatba kapcsolódnak be.

Egy mentor feladatai:
– Részt vesz a szeptember 3-4-én vagy a szeptember 10-11-én tartandó Nagy Mentorválasztó Hétvégén Perén.
– Havi egy alkalommal esetmegbeszélő csoporton vesz részt.
– Rendszeresen tartja a kapcsolatot a mentorált gyerek tanáraival, nyomon követi, hogy az adott gyerek melyik tantárgyból hol tart, miben van szüksége segítségre.
– Segíti az egyéni fejlesztéseket előkészítő és vezető önkénteseknek olyan feladatlapokat összeállítani, amelyek a gyerek tudásának és igényeinek megfelelőek.
– Minimum hathetente elutazik Perére, hogy találkozzon a mentorált gyerekével személyesen, két utazás között Skype-on tartja a kapcsolatot a gyerekkel.

A SZIA InDaHouse biztosítja:
– Az esetmegbeszélő csoportok vezetését
– Az utazások és egyéb költségek kifizetését
– A szakmai támogatást
– A csapatot, amelynek a tagjává válsz🙂

Kérdések esetén az indahouse.hungary@gmail.com címre tudsz írni.

Jelentkezni itt tudsz: https://goo.gl/forms/XKALihXukAexTUiQ2

Járatlan utakon, ismeretlen vizeken, avagy az első perei média tábor

Régóta szerettük volna, ha a perei gyerekek valamilyen módon megírnák, hogy mik történnek velük a programunk során. Többször is nekifutottunk már ennek, próbáltunk blogot beindítani, FB posztokat írni, de valahogy egyik törekvésünk sem lett sikeres. Mindeközben nagyon inspiráló volt számunkra a Polgár Alapítvány táboraiban működő médiacsoport, illetve a Van Helyed Stúdió FB oldala, ahol rendszeresen posztolnak ózdi gyerekek.

A Polgár Alapítvány példáját követve mi is szeretnénk, ha ezentúl minden táborunkban lenne egy média csoport, akik dokumentálják a tábor eseményeit, újságot, esetleg kisfilmet készítenek róla. Ezért úgy döntöttünk, hogy az idei első tábor média tábor lesz, hogy minden gyerek elsajátítsa az ehhez szükséges tudást. Soha nem csináltunk ilyet és fogalmunk sem volt róla, hogy a gyerekek miként reagálnak majd: imádni fogják, vagy lemorzsolódnak. Nagy kihívás volt, hogy olyan gyerekeknek kellett összeállítanunk a tábor tematikáját, akiknek a szorongás és a sikertelenség az elsődleges érzelmi reakciója, ha olvasásról vagy írásról van szó.

A tábor 14 önkéntes munkája által jött létre, köztük 5-en középiskolások, 4-en szakmai önkéntesek (média, újságírás, fényképeszet, grafika) és 3-an a fényképezéshez értő emberek voltak. Ennyi tudásból gazdálkodva hoztunk létre egy olyan 4 napos tábort Pere iskolás gyerekei számára, ahol az utolsó napon elkészült egy 16 oldalas újság, kizárólag a gyerekek által készített írásokkal, fényképekkel és grafikai munkákkal.

A gyerekek között minimális volt a lemorzsolódás, pedig ez a veszély mindig fenyeget, ha számukra nehéz feladatokkal készülünk, amelyeket idegennek és/vagy teljesíthetetlennek tartanak. Az első napon 15 gyerek vett részt, akik közül 1 megbetegedett, és csak ketten döntöttek úgy, hogy inkább nem jönnek minden nap.

A tábor alatt végig küzdöttünk az elemekkel: a kánikulával és a fáradtsággal. Az önkéntesek minden nap 9 és 19 óra között a gyerekekkel voltak, majd még legalább 3 órán át azon dolgoztak, hogy a következő napból kihozzuk a maximumot.

Az első napon az ismerkedésé, a tábori szabályoké, valamint az újságíráshoz, és a televízióhoz kötődő műfajoké volt a főszerep. Már ekkor elkészültek az első írások a tanácsadás és a társkeresés területén, de emellett megtanulták, hogy mi az a portré, az interjú, a fotóriport, a híradó, a talk show, készítettek főzős műsort és elindult a belső poénunk Gyuláról. Másnap amellett, hogy mindenki megtanulta a fényképezés alapjait, készített GIF-eket és portrékat írtak híres emberekről, a gépeléssel és a szövegszerkesztéssel is sok időt töltöttek, valamint megtartottuk az első szerkesztőségi ülésünket, ahol kialakult az újságunk szerkezete. Másnap mindenki lázasan dolgozott a saját cikkein, lett egy portréfotósunk és a gyerekek folyamatos gyulázása által inspiráltan házi versenyt indítottunk: az önkéntesek a nap valamely pontján híres Gyulákká változtak, akikről a gyerekeknek portrékat kellett készíteniük. A legtöbb portré díja egy tábla csoki volt a nap végén. Szinte minden gyerek elkészítette mind a 8 portrét, 6-8 oldalakat írtak kézzel, amit ők maguk sem tartottak elképzelhetőnek a játék előtt. A negyedik, utolsó napon azt jelezték vissza, hogy az írás volt a legnehezebb. Ennek ellenére imádták ezt a játékot, ami ráadásul szabadon választható volt. Az elkészült újság mellett ezt tartottuk a tábor másik legnagyobb sikerének, a nap jelentős részében gyerekek vettek körbe egy-egy Gyulát, aki gyakorlatilag tollbamondással mesélt az életéről, miközben a körülötte ülő gyerekek sebesen és kíváncsian írtak. Emellett sokat dolgoztunk azon, hogy a gyerekek gyakorolják az önálló fogalmazást, a véleményük, érzéseik kifejezését. Minden napra jutott olyan csapatépítő játék, aminek az önkifejezés, másokkal való irányított beszélgetés volt a célja. A tábor végén olyan értékelő játékokat játszottunk velük, amiket középiskolásokkal és idősebbekkel szoktunk, s bár még nem sikerültek tökéletesen, értékelhető visszajelzéseket adtak nekünk.

Az utolsó napon rovatbemutatóval egybekötve a kezünkbe vehettük a PerePutty Magazin első évfolyamának első számát. A gyerekek nagyon büszkén és meglepetten olvasták a saját és egymás írásait. Annak ellenére, hogy már rengeteg olyan játékot játszottunk velük az elmúlt két évben, amiben olvasni kellett, és az egyéni fejlesztéseken is az ő érdeklődésüknek megfelelő feladatlapokat kapnak, még sosem láttuk őket ennyire izgatottan OLVASNI!

Az újságírás mellett még két fontos dolog történt a táborban: elindult a MESÉD, Mesélő édesanyák című projektünk, illetve a Medence Csoportnak köszönhetően (szintén a Polgár Alapítvány által inspirálva) a gyerekek bunkereket is építettek a táborban. Kaptunk ugyanis egy kb 400 négyzetméteres molinót tőlük ajándékba, amiből a gyerekek minden táborunkban építkezni tudnak majd. A bunkerekről van egy cikk az újságban is!🙂

Rebeka

Mindannyian – gyerekek és önkéntesek egyaránt – boldogan, katartikus állapotban tértünk haza, hatalmas lépést tettünk ebben a 4 napban!

A táborunk magánadományokból, az EON támogatásából és a NEA szakmai pályázatának köszönhetően jött létre, köszönjük szépen! A táborainkat (lesz még egy alkotó-zenei és egy bűvész-zsonglőr táborunk idén nyáron) a Szociális Innováció Alapítvány bankszámlaszámán keresztül lehet támogatni: 11713005-20420895, a közlemény: tábor. Köszönjük szépen!

Az újság oldalainak olvasásához: jobb klikk, kép megjelenítése.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

2 új társadalmi vállalkozás született

2016. április 30-án felrajzoltuk Perét a társadalmi vállalkozások térképére!

3 évvel ezelőtt tanultuk meg ezt a kifejezést, amikor egy olyan, a gyerekeknek segítő programról álmodoztunk, ami hosszú távon fenntartható. Bevételt kellene generálni… Addig-addig gúgliztuk a témát, amíg elő nem került a társadalmi vállalkozás szókapcsolat. Olyan vállalkozás, amelynek pozitív társadalmi hatása van. Naiv álmodozókként bekerültünk a Nesst Hungary társadalmi vállalkozásokat fejlesztő programjába, ahol fél éven át heti sok órában azon dolgoztunk, hogy tökéletes üzleti tervet írjunk. Ott született meg a vendégház és a faluséta ötlete is. Íróasztal és laptop mellett. Úgy, hogy még azt se tudtuk, hogy Pere létezik.

Aztán amikor a világmegváltó álmainkhoz kerestük a helyszínt, kézről kézre adtak minket és 2013. október 16-án kiszálltunk a kocsiból Perén, ahol épp arany falevelek hömpölyögtek az őszi napsütésben. Szerelem volt első lélegzetvételre.

Azóta hatalmas utat tettünk meg, felépítettünk egy komplex gyerekprogramot és eljutottunk a start vonalra két társadalmi vállalkozással is.

Lett egy 8 fős vendégházunk, az InDaHouse Vendégház. A programunk elnevezése hátterében az a vízió állt, hogy lesz egy házunk a világ közepén, ahol mindenki otthon van. És lett. Igaz, nem a miénk, csak béreljük. De mindenki otthon van benne, mindenkit szeretettel várunk! Az elmúlt évben a Norvég Civil Támogatási Alap finanszírozta a felújítás alapanyagait, 60 önkéntes keze munkáját dicsérik a falak, a csövek, a villanyvezetékek. Nyugi, volt szakavatott építésvezetőnk, aki minden munkát felügyelt!🙂

Mostantól a Vendégház célja a gyerekprogram anyagi fenntartása és a helyi segítőink számára munkalehetőség biztosítása. Így ha valaki nálunk költi el a pénzét, igazán jó helyre megy. Lett FB oldalunk is, és hamarosan fellelhetőek leszünk mindenféle szállásos portálon.

És a másik szívünk csücskéről, a falusétáról még nem is meséltünk. Van Perén 6 olyan ember, akik képzett sétavezetők lettek: gondosan felépített, másfél órás séta keretén belül be tudják mutatni a falut, annak történetét, legendáit, mindennapjait. Útjuk során bekísérik a vendégeket két házba is, ahol egy cigány és egy nem cigány – arrafelé azt mondják, paraszt – néni mesél a régi időkről. Amikor a szegény gyerekeknek a paplan alatt kellett megvárni, amíg az anyjuk kimosta az egyetlen ruhájukat. Amikor a falu közepén található kúriában még cselédek fényesítették a parkettát. A faluséta egy önfenntartó vállalkozás. A bevételen az abban dolgozók osztoznak, illetve egy kis pénzt félretesznek hirdetésre. Aki a környéken jár, ne hagyja ki!🙂

Lizák Zsuzsánál, az InDaHouse perei munkatársánál lehet bejelentkezni a vendégházba és a falusétára is: 06 (70) 418 8476

Gyereknapi csapatmunka

Egy évvel ezelőtt ezt jegyeztem fel magamnak a perei munkámmal kapcsolatban:

“Az elmúlt egy hónapban hazugsággal vádoltak, vadabbnál vadabbakat pletykáltak rólam, aztán már kiabáltak is velem Perén. De ma tartottunk egy szuper falufórumot, ami visszaadta a szakmai hitemet. Meglátjuk… Ha ebből kisül valami igazán jó, nagyon büszke leszek magamra! És persze mindenkire, akinek része van benne.”

Csupán egy év telt el azóta és mára barátokra, önkéntes társakra, leendő kollégákra leltem Perén. Ahogy azt már nemrég leírtam, a perei felnőttekkel hatalmas változásokon ment át a kapcsolatunk: az adománygyűjtéstől eljutottunk a közös pályázatírásig és a közös önkéntes munkáig. Az eddig adománygyűjtő munkacsoportnak nevezett, de valószínűleg hamarosan új nevet viselő csapat saját ötlete volt, hogy a következő akciónk a perei gyereknap legyen.

Három tervező találkozónk volt, ahol az ötlettől eljutottunk a konkrét időbeosztásig és mindenki vállalt valamilyen feladatot. A harmadik megbeszélésen tizenhárman voltunk jelen! A nagy napot megelőzően a Polgármesteri Hivatal adott húst, babot, pogácsát, üdítőket, megszervezte az ugrálóvárat, és rendelkezésre bocsátotta az udvarát és az asztalait, padjait. A Roma Önkormányzat vett üdítőket, cukrokat, csokikat, ropogtatni valókat. Az Óvoda és a Közösségi Ház összegyűjtötte a pereiek régi játékait, azokból kiállítást rendezett, rengeteg gipszformát készítettek, majd sok játékkal, kézműves eszközzel járultak hozzá a nap sikeréhez. Az InDaHouse a leves hozzávalóit vette meg, tányérokkal, poharakkal, majd 3 önkéntesünkkel voltunk jelen, sok programban aktívan szerepet vállalva. Két önkéntesünk elhozta a saját gyerekeit is.

Mindez eddig is csodálatos, hiszen MINDENKI, aki Perén közösségi szereppel, feladattal rendelkezik, hozzátett valamit a naphoz. Talán érthető módon számomra mégis az volt a katartikus, ahogy a munkacsoport tagjai előkészítették és aztán végigdolgozták az egész napot.

Az egyik nagymama és néhány segítője 20 helyről szerzett adományokat a gyereknap előtti héten. A Perén működő Panzió, a Kemping, valamint a falu kisboltja, a Coop is adott adományokat! Kekszek, üdítők, kenyér, gyümölcsök, apró ajándéktárgyak, sőt, egy ajándékutalvány is gazdagította a gyereknapot.

A gyereknap reggelén mindenki reggel 8-ra eljött. A férfiak addigra elhozták a két üstöt, a Hivataltól pedig kaptunk fát. Az asszonyok elkezdtek főzni, a férfiak pedig előkészítették a padokat és a zenét. 10-kor elkezdtek szállingózni a gyerekek, akiket a pályán focimeccs, a kastély udvaron pedig kézműves foglalkozás, valamint, szintén a Hivatalnak és a perei asszonyoknak köszönhetően, rengeteg pogácsa várt, így senkinek nem korgott a gyomra délelőtt. Az óvónénik a legkisebbekkel játszottak, miközben mindenki megcsodálhatta a már említett kiállítást. Fél 12 körül elindult az állomásos ügyességi játék. 7 csapat 7 állomáson versenyzett egymással. Plusz pont járt a nagy korkülönbségért, ezzel segítettük elő, hogy a kicsik is megbecsült tagjai legyenek a csapatoknak, mi pedig úgy állítottuk össze a feladatokat, hogy már az ovisok is meg tudják őket oldani. A 7 állomásból 3-at vezetett InDaHouse önkéntes, és 4-et perei önkéntes. A perei önkéntes hétvégéinknek szerves részét képezik az állomásos játékok, igaz, nem ügyességi, hanem készségfejlesztő feladatokkal. A gyerekek tehát jól ismerték a menetlevelet és a szabályokat. Én azt éltem meg hatalmas sikerként, hogy a perei szülőkkel együtt hoztuk létre és valósítottuk meg a versenyt. Egy jó állomásos játékhoz igazi csapatmunka kell, mindenkinek koncentrálnia kell és önállóan megoldani a csapatok értékelését úgy, hogy utána az, aki összesíti az eredményeket, össze tudja számolni a pontokat. A csapatunk csillagos ötösre vizsgázott, az állomásos játék nagyon jól sikerült. Ezután még volt idő az ugráló várig, így elkezdtük a keresős versenyt. Két perei önkéntes 100 kis cédulát rejtett el reggel nyolckor, amiken ajándékok nevei álltak. Az ajándékok a nagymama által gyűjtött adományokból, valamint a Közösségi Ház és a mi programunk által eddig összegyűjtött tárgyakból álltak. Az összes gyerek és a kicsiket segítő felnőttek hatalmas buzgalommal keresték a cetliket, a legkitartóbbak órákon át. Kb. 90 játék talált gazdára: lufik, buborékfújók, plüssök, játékok, ceruzák, noteszek, fülbevalók, nyakláncok, karkötők, édességek. Ekkor megérkezett az ugrálóvár, amit a nagy hőség ellenére imádtak a gyerekek. Ezután tálaltuk az ebédet, amit 6 perei anyuka és nagymama készített reggel 8-tól, és végül délután ötig takarították a romokat, így azt hiszem, ők a nap igazi hősei, ők dolgoztak aznap a legtöbbet. Az ebéd után még két nagyon népszerű program következett: a kötélhúzás és a vizes lufis röplabda. A kötélhúzást egy perei fiatalember vezette, zseniális volt, ahogy a tűző napon egy órán át lelkesítette az embereket, akik fáradhatatlanul vívták az újabb és újabb párbajokat. A kisfiúk okozták a legnagyobb meglepetést, nagyon komolyan vették a küzdelmet és kiderült, hogy hatalmas erő lakozik bennük. A vizes lufis röplabdát a tavalyi zsonglőrtalálkozón tanultam, és a pereiek is ismerték már. Felállítottunk egy röplabda hálót, a két oldalán voltak a csapatok, akik kaptak egy-egy gumis lepedőt, amit ki kellett feszíteniük. Labda helyett vízzel megtöltött lufikkal játszottuk. Passzolgatni kellett a lufit. Ha leesett, az egyik csapat vizes lett, a másik pedig pontot kapott. Eredetileg bajnokságot akartunk rendezni, de egy igazi örömjátékká vált, ahol folyamatosan cserélődtek a játékosok, amíg a lufik el nem fogytak.

Fantasztikus nap volt! Mindenki önzetlenül, fáradhatatlanul dolgozott. Összesen 19 perei felnőtt és 3 InDaHouse önkéntes állt a siker mögött. A több, mint 50 gyerek, de még az őket kísérő felnőttek is minden pillanatát élvezték, kacagtak, játszottak. Reggel 10 és délután 4 között minden percet kitöltöttünk. Nem volt baleset, nem volt komoly konfliktus. Kisebb viták természetesen voltak, de ezeket jövőre majd kiküszöböljük a még jobb szervezéssel. Csodálatos volt, ahogy együtt tudtunk működni, ahogy mindenki mindent megtett a közös célért. Reméljük, jövőre is meg tudjuk ismételni!

Nagyon szépen köszönjük az adományozóknak: az InDaHouse régi és mostani adományozóinak, valamint a Norvég Civil Támogatási Alapnak hála olyan felszerelt programmá váltunk, ahol mindig volt mihez nyúlni a nap folyamán. Ha hangfal kellett, ha merőkanál kellett, ha röplabda háló kellett. Sokat jelentett annak a 20 kisebb és nagyobb cégnek az adománya, akik lehetővé tették, hogy egész nap legyen mit ennie és innia a gyerekeknek, bőven tudtunk ajándékokat adni a keresős játék és a csapatverseny résztvevőinek. A Települési és a Roma Nemzetiségi Önkormányzat hozzájárulása nélkül nem jöhetett volna létre a gyereknap. És még egyszer szeretném hangsúlyozni annak a 22 embernek a munkáját, akik az előkészületek során, valamint aznap végig tanúbizonyságot tettek az elköteleződésükről! Köszönöm nekik!

A 20 cég, akik ajándékokkal, adományokkal segítettek és ezzel bebizonyították, hogy Pere környékén létezik összefogás:

Aranyhordó Kft.- Pere, Abaúj Coop Zrt.- Abaújszántó és Pere, Balogh Zsoltné – Abaújszántó, Bucsi Andrásné – Encs, Brunner Istvánné- Abaújszántó, Csupahaj Fodrászat- Abaújszántó, Dzsungárium- Encs, Egri Tibor- Abaújszántó, Fehér NArvál Zrt.- Encs, Hernád-Party Camping Bt.- Pere, Implom Bt.- Encs, IZSB Izesebb Kft.- Encs, Magyar Posta- Encs, Ming Qinfang Kft.- Budapest, NAGY-I Zöldségese Kft.- Encs,  Papír Írószer Nyomtatványbolt- Encs, Söröző Péderi Imre- Abaújszántó, S. István – Vizsoly, Szalko Market Kft.- Hernádszentandrás, VOTUM AS Kártérítési Központ

A fényképeket a perei Közösségi Ház, az Óvoda és mi készítettük.

Hány év a bizalom?

Ülök a földön és órák óta vakarom a glettet a padlóról. Az elmúlt 28 órából másfelet aludtam, mert ez a Vendégház olyan, mint egy féregjárat, ahol elvész az idő és bármennyit dolgozol, sosem érsz a végére. Márpedig nekünk a végére kell érni, két óra és átadó. Jönnek a vendégek, és nekünk kész kell lenni. Mondjuk a “kész” egy relatív fogalom. Az elmúlt éjszaka azért az kiderült, hogy nem leszünk 100%-osan kész. A bojlerek nincsenek a helyükön, az IKEÁ-ban kifelejtették a konyhaszekrény tokját a csomagból, így az is darabokban van. A három gardrób szekrényből csak kettő áll, vagyis fog állni. Vannak még ablakok, amiket majd ki kell cserélni, mert töröttek, és a párkányok sem érkeztek meg. És még folytathatnánk. Féregjárat… Pedig az elmúlt 8 hónapban több, mint 50 önkéntes dolgozott rajta, megszámlálhatatlan órában. Minden fal szigetelést és új borítást kapott. Újak a villanyvezetékek és a vízcsövek. Bontottunk, véstünk, mértünk, fúrtunk, vágtunk, gletteltünk, csiszoltunk, festettünk, parkettáztunk, burkoltunk. Rengeteget. És mégsem vagyunk kész.

Két évvel ezelőtt találtuk ki, hogy ahhoz, hogy az önkéntes program, amelynek a célja a hátrányos helyzetű gyerekek készségfejlesztése és egyenlő esélyekhez juttatása, fenntartható legyen, nyissunk egy vendégházat. Nem értettünk hozzá, de hittünk benne, hogy működni fog, az emberek eljönnek hozzánk nyaralni, és a pénzből, amit ezért fizetnek, meg tudjuk venni a gyerekek uzsonnáját, a fejlesztő játékokat és az önkéntesek vonatjegyét. Másfél évvel ezelőtt írtuk meg a pályázatot (NCTA), amiből a ház felújítását ki tudtuk fizetni. Akkor mindenki azt kérdezte tőlünk: és a helyiek segítenek majd az építkezésben?

Mit is lehet erre válaszolni. Ha azt mondjuk, hogy nem, akkor azzal azt mondjuk, hogy nem vagyunk jó közösségfejlesztők. Ha azt mondjuk, hogy igen, nem mondunk igazat. Honnan is tudhattuk volna a választ.. Akkoriban épp, hogy elkezdődött az önkéntes program. A “helyiek” alig ismertek minket, alig értették, miért is vagyunk ott. Attól féltek, hogy csak ki akarjuk használni őket, meg akarunk rajtuk gazdagodni, meg akarjuk mondani, hogyan kellene élniük. Aztán megnyertük a pályázatot, és egyre többen mondták, néhányan kiabálták, hogy mi elvesszük a cigány gyerekek pénzét, ellopjuk az ő pénzüket. Itt tartottunk egy évvel ezelőtt.

Falufórumot szerveztünk, és annak eredményeként adománygyűjtő munkacsoportot.  Kiderült, hogy a mi általunk segítségként definiált készségfejlesztés az ő szemükben csak játék a gyerekekkel, ami nekünk fontos, amolyan úri passzió. Ők szegénységben élnek, napról napra, hétről hétre, fizetésről fizetésre. Nekik az a segítség, ha tartós élelmiszert vagy ruhát kapnak. Mi azonban nem akartuk fenntartani azt a kiszolgáltatott és alá-fölé rendelt helyzetet, amelynek a leküzdése miatt belevágtunk az egész programba. Nem akartunk paternalista módon adományokat osztani a faluban. Ezért jött létre a munkacsoport. A mi facilitátori segítségünkkel, demokratikus keretek között a pereiek fogalmazták meg, hogy mire van szükségük, azt hogyan gyűjtsük, majd hogyan osszuk ki. Az első félévben kizárólag adománygyűjtésről volt szó a megbeszéléseken, ezt követően azonban egyre több projekt ötlete született meg: helyi kulturális fesztivál, közösségszervezés, gyereknap. Ezek már nem az adománygyűjtésről, hanem az önszerveződésről, önmegvalósításról szólnak. A munkacsoport tagjainak egyre magasabb az önbizalma, egyre kompetensebbnek érzik magukat és egyre inkább a sajátjuknak érzik a mi programunkat, ami így már nem a mi (“pestiek”) programunk, hanem a MI (“pestiek” és pereiek), közös programunk.

Így jutottunk el arra a pontra, hogy amikor ott ültem a földön és már a körmöt és a bőrt is ledaráltam a kezemről, miközben a glettet kapartam a parkettáról, egyre többen érkeztek meg közülük, és nekik köszönhető, hogy a Vendégház meg tudott nyitni. Magától értetődő volt számukra, hogy segítenek, hogy szerelnek, fúrnak, faragnak, ágyaznak, felsöpörnek és felmosnak. És közben még enni is adnak, mert aznap még semmit sem ettem. És bár ott ültem a földön a munkásruhámban, ráfókuszálva a glettfoltokra, tudva, hogy nem leszünk kész, mert nincs még se konyhaszekrény, se párkány, se csap a wc-ben, elöntött a boldogság. Mert ott voltak ők. Annyian voltak, hogy meg se tudtam számolni. Sürögtek-forogtak és ami a legfontosabb, megszerettek. Másfél évvel ezelőtt csak remélni tudtam, hogy ez a kapcsolat kialakul. Hogy egyszer majd én is számíthatok rájuk úgy, ahogy ők rám. Egy évvel ezelőtt nem hittem volna el, ha valaki azt mondja, hogy a pereiek egész napokat, sőt, egy apuka egy egész éjszakán át együtt dolgozik velünk. De így lett! És ez még csak a kezdet! A tematikus falusétánkról még nem is szóltam..🙂

Önkéntesekre és támogatókra van szükségünk

Idén nyáron három tábort szervezünk a perei gyerekeknek, egy média, egy alkotó és egy bűvésztábort. Fontos, hogy ott legyünk és hogy velük legyünk, mert a Peréhez hasonló kisfalvakban nem igen van szórakozási vagy kikapcsolódási lehetőség a  számukra. Ahhoz azonban, hogy mindezt meg tudjuk valósítani, összefogásra van szükség!

Gyere el önkéntesként!

Jelentkezés itt: http://goo.gl/forms/fp1d0lCO7P

Egy táborban 20-30 gyerekre számítunk, akik különböző korúak és habitusúak, természetesen lányok-fiúk vegyesen. Mivel egy tábor nagyon intenzív jelenlétet igényel, ezért minimum 10, de inkább 15 önkéntesre van szükség ahhoz, hogy probléma nélkül megvalósulhasson az a 4-4 nap, amit elterveztünk.

Szükség van olyan önkéntesekre, akik úgynevezett csapatmentorok. A csapatmentor feladata, hogy a tábor minden percében tudja, hogy hol van a rábízott 3-4 gyerek. Velük eszik az étkezésekkor, segíti őket, amikor naposok és minden nap végén megbeszéli velük az aznapi élményeiket.

Kellenek szakmai önkéntesek, akik a tábor témájában jártasak.

A médiatáborba olyanokat keresünk, akik szívesen tanítanák a gyerekeket fényképezni, videózni és segítik őket abban, hogy a tábor végére létrehozzanak egy közös újságot, amit a tábor végén mindenki kézbe kaphat és hazavihet.

Az alkotó táborba olyanokat keresünk, akik szívesen megépítenek, megrajzolnak, megfestenek valami naaagy, közös dolgot a gyerekekkel.

A bűvész táborba olyanokat keresünk, akik tudnak olyan trükköket vagy zsonglőrmutatványokat, amiket szívesen megtanítanának a gyerekeknek és segítenék őket abban, hogy létrehozzanak egy közös bemutatót a tábor utolsó délutánjára.

És emellett szükség van olyan önkéntesekre, akikre lehet számítani, ha valami baj van, ha két gyerek összeveszett, ha valami összetört, vagy bármi más miatt egyben kell tartani a dolgokat. Ez természetesen a táborvezető feladata is, de az nagyon jó, ha vannak, akik segítenek neki.

Az önkéntesekkel szemben az az elvárás, hogy ott legyenek Perén a tábort megelőző estétől az utolsó estéig. Ez 4 és fél napot jelent. A táborokat megelőzően lesz 1-2 találkozó, és sok levél a programmal kapcsolatban, szeretnénk, ha abban is aktívan részt vennél.

Az önkéntesek ellátását a program állja, közösen eszünk a gyerekekkel, de van mód arra, hogy ha valaki vegetáriánus vagy más speciális igénye van, külön készítsen magának kaját. A szállás matracokon, kinyitható kanapékon lehetséges, egy hálózsák és egy lepedő kell hozzá otthonról. Az útiköltséget igyekszünk megtéríteni, ez nagyban függ attól, hogy mennyi támogatást tudunk gyűjteni a táborokra. És akkor itt át is térünk a támogatókra.🙂

Ha nem tudsz eljönni önkéntesnek, de szeretnéd segíteni a táborok létrejöttét, arra kérünk, támogasd egy kisebb vagy egy nagyobb összeggel! Egy tábor költsége 250.000 forint körül mozog, amiben a kaja és az önkéntesek útiköltsége a legnagyobb rész, de emellett a tábor eszközeire is kell majd költenünk. Ez azt jelenti, hogy a 3 táborunk összköltsége több, mint 800.000 ezer forint körül lesz. Csak akkor tudjuk megcsinálni, ha mindenki, akinek ez az ügy fontos, segít nekünk!

Az utaláshoz szükséges adatok:

Szociális Innováció Alapítvány

OTP: 11713005-20420895

Közlemény: tábor

A perei munkánkat nyomon követhetitek itt: http://www.fb.com/indahousehungary

A tavalyi táborról készült videónk pedig itt látható: https://www.youtube.com/watch?v=6fA_KhjNcwk

Köszönjük szépen!

Seghttps___indahousehungary.wordpress.com_2016_03_24_perei-gyerektaborok-2016-ban_tarethesunshinethatmakesmyday

Perei gyerektáborok 2016-ban

Perén 3 gyerektábort szervezünk idén nyáron:
2016. június 23-26 között  médiatábort
2016. július 21-24 között alkotó tábort
2016. augusztus 25-28 között bűvész és zsonglőr tábort

A táborok a 2014 július óta zajló, az ott élő gyerekeknek megrendezett rendszeres gyerekfoglalkozások részét alkotják. A perei gyerekeknek ingyenes a részvétel, a máshonnan érkező gyerekeknek részvételi díjat, 23.000 forintot kell fizetni, ami fedezi az utazás, a szállás, az étel és a foglalkozások rájuk eső eszközköltségét. A perei gyerekek a Szociális Innováció Alapítvány által gyűjtött adományokból tudnak részt venni a táborban.

A perei gyerekprogramokról a FB oldalunkon találnak részleteket: http://www.fb.com/indahousehungary
Ha bármilyen kérdésük van, feltehetik az indahouse.hungary@gmail.com címen vagy a 06-70-5704950-es számon.

A táborok vezetője Benkő Fruzsina, a perei InDaHouse Hungary program vezetője.
A táborok szakmai programjáért az InDaHouse Hungary program önkéntesei a felelősek.

Nem javasoljuk, hogy a gyerekeknél sok pénz vagy drága műszaki cikkek legyenek, úgy mint telefon vagy tablet. A szülőkkel való kapcsolattartás a táborvezető telefonján meg tud valósulni.
A gyerekek napi 5x étkezést kapnak, köztük meleg ebédet és vacsorát. Elszállásolásukra az InDaHouse Vendégházban nyílik lehetőség, ahol felnőtt vigyáz rájuk.

A programok mind a három táborban hasonló időbeosztásban fognak megvalósulni: mindennap az étkezések foglalják keretbe a programot. A reggelivel kezdünk és a vacsorával zárunk. Az ebéd után csendesebb foglalkozások, elsősorban társasjátékok vagy kézműves foglalkozások vannak a középpontban. A legkoncentráltabb, legintenzívebb munka délelőttönként fog folyni. A délután aktívabb részében azon a végterméken fognak dolgozni a gyerekek,ami a tábor végére elkészül és bemutatásra kerül. A médiatáborban egy újság, az alkotó táborban egy közös alkotás, a bűvész táborban pedig egy bemutató készül el az utolsó napra.

A jelentkezéseket itt várjuk: http://goo.gl/forms/jUHFNraxzA

SZIA InDaHouse Hungary – Bring a smile and take an other one!

Követem

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.