Átköltöztünk Hernádszentandrásra!

Új év, új helyszín, új kihívások!

Három és fél éve indult el a SZIA InDaHouse önkéntes program, ebből három évig Perén, és 2017 szeptembere óta Hernádszentandráson működünk. Hetente utazunk oda és önkéntes munkában tanítjuk az ott élő gyerekeket. Ma már 37 családot és 91 gyereket érünk el Ináncstól Hernádbűdig, akiknek életkoruknak megfelelően fejlesztő foglalkozásokat tartunk.

2017 nyarán derült ki, hogy mennünk kell abból a perei teremből, amiről 10 éves ingyenes bérleti szerződésünk van érvényben. Azonnal adománygyűjtésbe kezdtünk, hiszen nem maradhattunk fedél nélkül, már akkor is 80 gyerekért voltunk felelősek, akiknek megígértük, hogy minden héten visszamegyünk hozzájuk.

A támogatóink, akik elsősorban magánemberek és 1000-5000 forintokat tudtak adni, összesen 2.500.000 forintot adtak össze arra a célra, hogy saját házat vegyünk. Ennyi pénzből csak egy régi vályogházra futotta, de már akkor tudtuk, a telek a lényeg: egy 1000 négyzetméteres területet tudtunk megvenni, ahol fel tudjuk építeni azt a házat, ami a munkánk központja lehet több évtizeden keresztül! Amiben lesz több foglalkozásra alkalmas terem, lesz megfelelő közösségi tér, lesz hely az önkénteseknek, ahol ágyakban alhatnak (a kezdetek óta szivacsokon alszunk hálózsákban).

Addig, amíg el nem tudjuk kezdeni a 2018 tavaszára és nyarára tervezett építkezést, a hernádszentandrási tanoda termeiben, szívességből tarthatjuk meg az önkéntes hétvégéinket, ott is alhatunk. A fejlesztő eszközeink dobozokban vannak, amiket minden pénteken odaviszünk és minden vasárnap elhozunk. Minden bútorunk, könyvünk, játékunk abban a vályogházban várja az építkezés befejezését, amit meg tudtunk venni az adományokból.

IMG_3860

Hamarosan egy nagyívű adománygyűjtésbe kezdünk, amelyben magánszemélyeket kérünk arra, hogy álljanak az építkezés mellé akár adományozóként, akár adománygyűjtő nagykövetként, akár önkéntesként. Építőanyagokat gyártó cégeket fogunk megkeresni, hogy a Wienerberger-hez és a Greenplan-hez hasonlóan támogassanak minket építési anyagokkal. Eközben pro bono szakemberek dolgoznak az építési terveinket. Az a célunk, hogy felépítsük az InDaHouse Önkéntes- és Gyerekközpontot, ahol nemcsak a helyi gyerekeket, hanem hamarosan a közeli mélyszegény telepeken élő gyerekeket is be tudjuk vonni a fejlesztő programunkba!

Ennek az adománygyűjtésnek az első lépcsőfoka az adjukössze.hu oldalon indult, bankkártyás kampányunk, ahol bárki, aki hozzá szeretne járulni az InDaHouse Önkéntes-és Gyerekközpont felépüléséhez, könnyen, a bankkártyájával meg tudja tenni:

Bankkártyás kampány felület

Figyeljetek ránk, szurkoljatok nekünk, segítsetek!

Csak veletek együtt fog sikerülni!

26239750_1208289262649003_6423100164776559966_n

Reklámok

Elköltöztünk Peréről

Elköltöztünk és magunkkal vittünk mindent, amit mi vettünk és mi építettünk be önkéntes munkában: a bejárati ajtót, a WC kagylót, a mosdót, a kályhát, a mosogatót, a villannyal kapcsolatos szerelvényeket. Ezek a mi tulajdonunkat képezik, az NCTA-2014-10820-G jelű pályázatunkból vettük őket, mindenről számlával rendelkezünk. Így is vannak olyan dolgok, amik nekünk köszönhetőek, és ott maradtak: egy vályogfalú, romos helyiségből fürdőszobát alakítottunk ki 2015-ben, a hozzá vezető csatornával együtt. Megértjük a perei polgármester dühét, amit a FB-on közzé is tett, de a posztja által generált felháborodásnak az az oka, hogy az ismerősei azt hiszik rólunk, hogy elloptuk ezeket. De ez nem igaz.

Az egyetlen, amink van, az a hitelességünk. És az a 37 család, akiknek a gyerekeivel foglalkozunk, ma is ugyanúgy megbízik bennünk. A támogatóink, barátaink, önkénteseink is. Rajtuk múlik a programunk túlélése. Ostobaság lenne bármit is tenni ez ellen. 

Hátrahagytuk azt a termet, amire ma is élő, ingyenes bérleti szerződésünk van, mert bár szeptember óta ellehetetlenítették, hogy ott legyünk, írásban a mai napig nem mondta fel senki. Amikor elhoztuk a dolgokat, annak az ígéretnek tettünk eleget, amit a polgármesternek tettünk, miszerint december 31-ig elhagyjuk a termet és elvisszük a cuccainkat.

Hátrahagytuk azt a gázkazánt, ami nem a miénk, hanem a perei önkormányzaté, mi mégis fáradtságot, benzint és pénzt nem kímélve megszereltettük 2017 tavaszán, majd használni már nem igazán tudtuk. Áprilisban a Vendégházunkban kellett a foglalkozásainkat tartanunk, mert nem tették lehetővé, hogy a teremben befűtsünk.

Hátrahagytuk azt a termet, amiben két ízben áztak el a dolgaink: májusban, amikor 2 hónapig nem volt tető az épület felett, és most, amikor a féléve levert lábazati vakolat hiánya miatt a hó olvadásakor alulról ázott be a terem. Ott kellett hagynunk a beázások miatt szekrényeket és szivacsokat, mert nedvesek, penészesek lettek. Azok a bútorok, amiket el tudtunk hozni, mocskos, saras, nedves. Néhány hete, anélkül, hogy értesítettek volna, ráverték a vakolatot a cuccainkra, nyitva hagyták a termet napokig. Csak a pereiek becsületének köszönhető, hogy nem tűnt el semmink.

Az elmúlt évek emberi sérelmeiről sosem mondtunk semmit kifelé, most sem fogunk, mert nem célunk szítani a tüzet. Az a célunk, hogy lezárjuk ezt a reményekkel induló, de tragikusan véget érő 3 évet, amit Perén töltött az InDaHouse önkéntes program.

A tavaszi beázások után:

A mostani költözéskor:

Három, kettő, egy, olvass!

A Toldi Tanoda, akiktől nagyon sokat tanulunk szakmailag, és fantasztikus dolgokat találnak ki a gyerekeiknek hétről-hétre, ismét egy új dologgal rukkolt el: a Legolvasósabb Tanoda Kihívással!

A blogjukban részletesen leírták, hogy hogyan készítették elő a Rekordot a gyerekekkel: rájuk jellemző módon egy komplex, rendkívül kreatív feladatsorozatot találtak ki, és a végén 19 gyerek és felnőtt 19 percen át olvasott különböző, az iskolától teljesen független könyvet. A kihívás pedig: ha valaki el akarja venni tőlük a Legolvasósabb Tanoda címet, mind a két eredményt teljesítenie kell, plusz az egyiket túl kell szárnyalnia.

Szeretjük a kihívásokat és úgy éreztük, ez menni fog. Minden hétvégén 45 gyerek jár hozzánk tanulni. Közülük 13-an nem tudnak még olvasni, tehát volt 32 potenciális résztvevőnk, plusz az önkéntesek. A felsőtagozatosok és a gimnazisták minden hétvégén másfél órát tanulnak velünk, a kisebbek egy-egy órát, tehát a 20 percnyi olvasás nem lehet nekik probléma. Egy kis nehézséget jelentett a logisztika, mert 4 különböző faluban élnek a gyerekeink, akik hozzá vannak szokva, hogy egy megszabott órarend szerint jönnek hozzánk. Ezt ellensúlyozván még a héten létrehoztunk egy FB eseményt, ahova meghívtuk a gyerekeket, és egész szombaton hirdettük a délutáni kalandot. A szombat délutáni csapatból 11 gyerekünk és 7 önkéntesünk lett volna csak, ezért volt szükség a többiekre, és természetesen kihagyni se akartunk senkit a mókából, egy tanoda, egy közösség. Végül összesen 25-en gyűltünk össze négy óra után egy kicsivel.

Páran hoztak saját könyvet, a többiek a mi könyveinkből választottak, amiket az elmúlt 3 évben kaptunk adományba. Mindenki elfoglalta a helyét, beállítottuk a kamerát, az egyik önkéntesünk visszaszámolt: “Három, kettő, egy, olvass!”

És ekkor csend lett, és mindenki elkezdett olvasni! Hihetetlen volt. Féltünk, hogy a gyerekek nem bírják ki, elmegy a kedvük, abbahagyják, az is megfordult a fejünkben, hogy talán jobban elő kellett volna készíteni, nem csak így belevágni. Mindig éppen akkora kihívás elé szeretjük állítani a gyerekeinket, amit még meg tudnak csinálni, hogy a folyamatos sikerélmények által egyre ügyesebbek és ügyesebbek legyenek. De mi van, ha most ez nem sikerül, és kudarcélményt okozunk nekik?

Teltek a percek. Az idő felénél megjelent két olyan fiú, akik akartak is jönni, meg nem is. Így aztán elkéstek, és sajnos nem engedhettük be őket, mert féltünk, hogy az egész szétesik. Viszont ezalatt a jelenet alatt is döbbenetes volt a csend. A két fiú még zörgetett az ablakon, percekig kint buliztak, de ez se állított meg minket.

Egy beállított telefon jelezte az idő leteltét. Mivel 25-en voltunk, 25 percet lőttünk be célnak. Mindössze 3-an nem tudtak végig koncentrálni (igaz, ők ekkor már túl voltak a másfél órás tanulásukon), de ők is újra és újra belekezdtek az olvasásba. A többiek mind végigolvasták a 25 percet, egy kislány kiolvasott egy könyvet és belekezdett egy másikba, ketten majdnem elértek a könyvük végére és gyorsan be is fejezték a rekord megdöntése után.

Amikor az idő lejárt, mindannyian elmeséltük, hogy mit olvastunk és hogy ajánljuk-e a többieknek az adott könyvet, majd készítettünk egy csoportképet a könyvekkel, mert a toldiak szerint könyvvel pózolni menő! 😀

Told és Szeged is meg akarja dönteni a rekordunkat januárban, úgyhogy ki kell találnunk valami edzést. 😀

De addig is, MI VAGYUNK MAGYARORSZÁG LEGOLVASÓSABB TANODÁJA!

Aki nem hiszi, járjon utána!

Mecénásokat keresünk a gyerekeink tanulást ösztönző programjába!

“Angolból ki szeretném javítani a kettest hármasra, de ha lehetséges, akkor a matek hármast is ki szeretném javítani négyesre, a tudásommal.”

“Az angol kettesemet ki szeretném javítani hármasra, mert nem megy. A magyart és a matekot ki szeretném javítani, mert bukásra állok belőle.”

“Szeretnék egy utazást, ha lehetséges!”

Ezek ugyanannak a kisfiúnak a szavai, aki délután a Tanodában az egyik önkéntesünkkel gondolta át, hogy mit szeretne vállalni ebben a félévben. A második üzenetet gyöngybetűkkel, egy apróra hajtogatott papírra írta otthon este, és amikor a nővéreit hazavittem a foglalkozásunkról, pizsamában kiszaladt, hogy a kezembe adja: “Csak ott olvasd majd el!” Hangzott a kérés.

Azt hiszem, szégyellte, hogy bukásra áll, ezért szemtől szembe nem merte elmondani, a fogadalmat viszont annyira komolyan veszi, hogy otthon újra átgondolta és aztán az iciri-picirire összehajtogatott papírra leírta, nagy gonddal, az egész nevével aláírva.

Mindez az elmúlt két és fél év eredménye. Ez alatt az idő alatt messziről jött idegenekből segítőkké váltunk a perei (és környékbeli) gyerekek számára.

Tavaly októberben bemutatkozhattunk a Pecha Kucha egyik rendezvényén. Az előadásunkat követően odajött hozzánk egy fiatalember, és felajánlott havi 30.000 forintot arra a célra, hogy a gyerekeinket ösztönözzük a tanulásra. Hónapokig gondolkoztunk azon, hogy miként tudnánk a legjobban a gyerekek javára fordítani ezt az összeget. Így született meg a Tavaszi Kihívásunk. Ha egy gyerek javít az iskolában valamely főtantárgyból év végére, jutalmat kap: vagy egy olyan tárgyat/élményt, amire nagyon vágyik, vagy egy félévnyi szakkört, amit ő választ. Azt hittük, hogy maximum 5 gyereket érdekel majd a dolog, mert nagyon sok kudarc éri őket az iskolában. Nagyon meglepett minket, hogy minden tanodás gyerekünk szeretne indulni a Tavaszi Kihíváson! Egymás szavába vágva mondják, hogy miből szeretnének javítani.

A várt jutalmak között ilyenek vannak: focimeccs Budapesten, Állatkert, utazás, látogatás egy egyetemen, angol különtanár, zongora órák, találkozás egy híres színésszel, gyakorlati lehetőség egy cégnél! És ezeket maguktól találják ki! Nem mi beszéljük rá őket. Egy hónapjuk van átgondolni, hogy mit vállalnak és mit szeretnének cserébe.

A tanodánkba több, mint 30 gyerek jár. Közülük a másodikosoknak és az idősebbeknek ajánlottuk fel a Tavaszi Kihívásban való részvételt, ami 29 fő. Természetesen nem biztos, hogy mindannyian javítani tudnak az év végéig. Nekünk most nagyon nagy a felelősségünk, mert felébresztettük a reményt, hogy jobbak lehetnek, és meg is kell nekik adnunk mindent, hogy valóban képesek legyenek jobbak lenni. Ehhez egyrészt keresünk önkénteseket, így ha Te, aki elolvasod ezt a bejegyzést, szeretnél a részese lenni ennek a csodának, jelentkezz!

Másrészt azonban a havi 30.000 forintos kereten biztosan túl fognak nyúlni az igényeink. Ezért szeretnénk egy olyan Mecénás Klubot alapítani, aminek a tagjai vállalják, hogy anyagilag hozzájárulnak a programhoz és ezzel lehetővé teszik a gyerekek tanulástámogató jutalmait! Azt szeretnénk, ha ezek az emberek nemcsak pénzt adnának, hanem részt is vennének a döntésekben, hogy melyik gyerek milyen és mekkora jutalmat érdemel a teljesítményéért cserébe. Úgy képzeljük, hogy megkapják az összes gyerek jelentkezési lapját, majd év végén a gyerekek bizonyítványai és jellemzései alapján velünk együtt eldöntik, hogy ki mit kapjon, milyen élményt, milyen különórát. Nagyon bízunk benne, hogy kölcsönösen egymásra találunk néhány ilyen emberrel, és sikerül a gyerekeket elkísérni ezen a csodálatos, de biztosan nagyon nehéz úton!

Ha megszólítva érzed magad/érzi magát és szívesen csatlakoznál/csatlakozna mecénásként ehhez a kísérleti programhoz, kérünk/kérjük, írj/írjon az indahouse.hungary@gmail.com címre, vagy hívja a programunk vezetőjét, Benkő Fruzsinát ezen a számon: 06-70-570-4950.

img_1267

Pilot programok hétvégéje Perén

A tanév első önkéntes hétvégéjével egy új korszak kezdődött a perei InDaHouse önkéntes program életében.

  1. Újabb mentorok érkeztek Perére. Ahogy azt előző posztunkban elmeséltük, a 2016/2017-es tanévtől kezdve önkéntes mentorok őrködnek a gyerekeink iskolai sikeressége felett. A mostani hétvégén hat új páros talált egymásra, és ezzel 15-re nőtt a már mentorral rendelkező gyerekek száma. A programot a Holland Királyság támogatásából tudjuk megvalósítani.
  2. Új struktúra. Régóta gondolkoztunk azon, hogy korosztály szerint szervezzük a foglalkozásokat és most, hogy már több, mint 40 gyerek vesz részt rajtuk rendszeresen, nem tudtuk tovább halogatni az új struktúra bevezetését:
    1. Plusz angol foglalkozás a felsősöknek – szombat délelőtt. Ettől a tanévtől kezdve azoknak, akik már angolt is tanulnak a suliban, két egyéni foglalkozás jut egy hétvége alatt. Az egyik angol játékokat és gyakorlatokat foglal magába, a másik pedig szövegértést, matekot, vagy a gyerek egyéni igényei által megszabott tantárgyat. Van egy kis munkacsoportunk az önkénteseken belül, akik színesebbnél színesebb angol játékokat gyűjtöttek össze és ezek felhasználásával ezen a hétvégén már minden gyerek részt vett az első angol foglalkozásán. Az angol munkacsoportunk szívesen fogad ötleteket, játékokat bárkitől! 🙂
    2. Csoportos, állomásos és társasjáték a 12 éven aluliaknak – szombaton egytől. Az utóbbi időben arra lettünk figyelmesek, hogy a 12 éven felüli gyerekeknek már unalmasak azok az állomásos játékok, amiket minden hétvégén játszunk, ezért mostantól kifejezetten a 12 éven aluliaknak szervezzük az ilyen típusú foglalkozásokat. Immár második éve minden hétvégén van egy téma, amit 4-5, különböző készséget fejlesztő állomáson dolgozunk fel a gyerekekkel. Ez a keret megfelelő arra, hogy olyan kihívásokat is sikerrel vegyenek, amitől az iskolában félnek: olvasás, írás, számolás, ezen a hétvégén például a mértékegységekkel való barátkozás.
    3. Kamaszcsoport a 12 éven felülieknek – szombat délután. Ez egy teljesen új eleme a programunknak, amelynek az a célja, hogy az idősebbekkel komolyabb nem-formális gyakorlatokat végezzünk, felkészítve őket arra, hogy a későbbiekben képviseljék a programunkat ifjúsági cseréken, szakmai programokon, illetve a táborokban az önkéntes segítőink legyenek. A csoport témái az identitás, az önismeret, az emberi jogok és sok más, ezt a korosztályt érdeklő téma. Az önkénteseken belül a kamaszcsoporttal is egy külön munkacsoport foglalkozik, ők állítják össze a foglalkozások tematikáját.

Mindezt már csak úgy tudjuk logisztikailag megoldani, hogy kötött órarendet alakítottunk ki a gyerekeknek. Be van osztva, hogy ki, mikor, milyen foglalkozáson vesz részt. Ezt se így csináltuk eddig. Az első hétvégén minden nagyon jól működött, reméljük, hogy így is marad. Az új struktúra több összeszedettséget és munkát kíván az önkéntesektől, de magasabb fokú együttműködést feltételez a gyerekekkel és szüleikkel is.

Történelmet írunk! Mentorprogram!

Két éve dolgozunk a perei gyerekekkel önkéntesekként. Az első másfél évben kifejezetten csoportos foglalkozásokat tartottunk nekik, tele játékkal, állomásos vetélkedővel. Próbáltunk velük tanulni, de annyira kicsi volt az önbizalmuk, és annyira nagy a szégyenérzetük, hogy nem vállalták a kétszemélyes foglalkozásokat. Tavaly novemberben értük el velük azt a bizalmi szintet, hogy önként leülnek velünk tanulni, az alapkészségeiket gyakorolni. Az első félévben a gyerekeknek és nekünk is bele kellett jönni az egyéni fejlesztésbe, annak logisztikájába. A gyerekek vasárnaponként órarend-szerűen kaptak egy-egy órát egy-egy önkéntessel, amikor személyre szabottan foglalkoztunk velük, azonban a program hatékonyságán még bőven kellene javítani. Erre az igényre született meg a mentor rendszer ötlete. A mentor az az önkéntes, akinek az a feladata, hogy egyetlen gyerekre figyeljen egész évben. Ő gyűjti az információkat a gyerek iskolai haladásáról és ezt továbbítja az önkénteseknek, akik az egyéni fejlesztés során dolgoznak vele. Figyel arra, hogy a gyerek azon a területen kapjon tőlünk támogatást, ahol valóban szüksége van rá.

Bárki jelentkezhetett mentornak, aki úgy érzi, hogy van kedve és kapacitása erre a munkára, így egy nagyon sokszínű, erős csapat jött össze. 25 elhivatott, kedves, nyitott ember alkotja azt a csapatot, akik az InDaHouse mentorprogramjának első évében őrködnek a gyerekek iskolai sikeressége felett. Mind szívesen vesznek részt a most induló programban, ami természetesen magában rejti azt, hogy nekik is nagy hatásuk lesz arra, hogy pontosan miként fog működni ez a rendszer. Van egy középiskolás és több nyugdíjas mentorunk is, de a legtöbben munka mellett vállalják a feladatot. Előre is nagyon hálásak vagyunk nekik!

A mentorprogramot a Holland Királyság Nagykövetsége tartotta annyira fontosnak, hogy támogassa az első év működési költségeit. KÖSZÖNJÜK!!!

Sikeres adománygyűjtő akció a perei gyerekek javára

Idén második alkalommal szerveztük meg a perei (és a közben Peréről elköltözött, vagy a szomszédos faluban élő) gyerekek javára történő tanszergyűjtő akciónkat. Voltak benne kisebb szervezési hibák, így jövőre változtatni fogunk néhány dolgon, de alapvetően sikerként könyvelhetjük el, hogy magánszemélyek összefogásának köszönhetően 52 gyerek kapott tanévkezdő csomagot!

A perei szülők alkotta Perei Adománygyűjtő Munkacsoport júliusban összegyűjtötte, hogy melyik gyereknek mire van szüksége ahhoz, hogy felszerelt táskával/zsákkal indulhasson az óvodába, iskolába. Az az alapelvünk, hogy azoknak a gyerekeknek gyűjtünk, akik rendszeresen részt vesznek a foglalkozásainkon és óvodába, vagy iskolába járnak. Korcsoportra osztott egységcsomagokat gyűjtöttünk, az első körben 47, majd még 5 gyerek számára. (Ez volt az egyik hibánk, hogy 5 gyereket kifelejtettünk az igényfelmérésből.) Két és fél csomag nem, illetve bonyodalmakat követően érkezett csak meg, de végül minden, az akcióban részt vevő gyerek megfelelő felszereléssel és kezdő csomaggal indulhatott neki a tanévnek. Az adományozók nagyon korrekten, a kérésünknek megfelelően csomagolták be ajándékaikat és így nagyban megkönnyítették az ajándékok kiosztását, illetve a köszönő e-mailek elküldését.

A gyerekek rajzait feltöltöttük egy mappába a FB oldalunkon, és az adományozók kommentben jelezhették, hogy vállalják az adott csomag elkészítését. Nagyon hálásak vagyunk, hogy minden gyerek kapott csomagot, és az adományozók két nap (!) alatt lestoppolták az összes rajzot. A szervezési malőrnek köszönhetően a maradék öt gyereknek kicsit nehézkesebb volt csomagjuk összeállítása, de végül mindenki megkapott majdnem mindent, amit kért. Nagy-nagy köszönettel tartozunk a Kocka Adományboltnak, ahol gyűjthettük a csomagokat, heteken keresztül! Ők maguk is szeretnének hatékony hidat képezni az adományozók és az adományra várók között, így érdemes megkeresni őket a Nagyfuvaros utcában, egy régi zálogház helyiségében!

Fantasztikus volt átélni ezt az akciót, mindenkinek nagyon szépen köszönjük, aki tett érte!

Az adományok kiosztásáról nem teszünk közzé nyilvánosan fotókat, de minden adományozó megkapta az átadás pillanatát megörökítő képet.

SZIA InDaHouse Hungary – Bring a smile and take an other one!